Miskolc, a nyitott kapuk városa

Miskolc történelme európai szinten is egyedülálló, hiszen az öreg kontinens egyik legrégebben lakott települése, Magyarországon itt találták először olyan leletet (Bársony-házi szakócák), amely az őskori embertől származik. Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, 60-70 ezer évesre becsülte a kovakő szerszámokat, ami azt jelenti, hogy a jégkorszak embere használati tárgyai voltak. Ennek hatására indult el Miskolcon egy nagyszabású, őskort feltáró régészeti kutatás, melynek során a szakemberek felfedezték és feltérképezték az ősi „szeleta kultúrát”. Az újkőkorban Miskolc és környéke folyamatosan lakott vidék volt, ennek emlékeit őrzik a feltárásra került szalag- vagy vonaldíszes „bükki kerámiák”.

 

A Népvándorlás első hullámával germán és szarmata népek, a második hullámban pedig avarok érkeztek az északkeleti országrészbe, mely időszak emlékeit a Miskolc határában feltárt avar temetők réz-, bronz- és vaseszközei, valamint lószerszámai őrzik.

Az ország egyik leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét Miskolc és Szirmabesenyő határában tárták fel az 1950-es években. A leletek között a legfigyelemreméltóbb darab az az ereklyetartó mellkereszt, mely a kereszténység felvételének egyik legkorábbi bizonyítéka.

 

A magyar történetírás atyja, a XII. században élt Anonymus már név szerint említi Miskolcot és Diósgyőrt, ami szintén azt bizonyítja, hogy a város jelentős, távoli múltba nyúló történelemmel rendelkezik.

Az 1241-1242-es tatárjárás ezt a vidéket sem kímélte, Miskolcon végigdúlva a földdel tették egyenlővé Borsod várát is. A legenda szerint egy Ernye bán nevű főúr, mivel egyik alkalommal megmentette IV. Béla király életét, ajándékba kapta a diósgyőri területet, hogy a lerombolt földvár helyére kővárat építsen. Később a vár mellé telepedett le az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok rendje is.

 

Miskolc nagyon korán, már 1365-ben mezővárosi rangot kapott I. (Nagy) Lajos királytól. Az ezzel járó előnyök és gazdasági fejlődés Miskolcra vonzotta a kereskedőket és az iparosokat, így a város fokozatosan szerves részévé vált Közép-Európa gazdasági és polgári életének.

 

A mohácsi vész után Miskolc kettős uralom alá került, politikai szerepe felértékelődött, országos jelentőségű események színhelye lett, például Ferdinánd király pártján álló 13 vármegye képviselői 1526-ban, majd 1541-ben is részleges országgyűlést tartott az Avas hegyen.

A hódoltság alatt a város lakossága 5000 főre emelkedett, de ebben az időben virágzott fel a vidék borkultúrája is Miskolc határának 17 szőlődombján, mivel a borból nem kellett tizedet fizetni a töröknek, mert vallásuk tiltotta az alkoholfogyasztást. A következő időszakban egyre általánosabbá váltak a hetipiacok és a vásárok Miskolc főterén, a XVII századra a város meg is kapta az országos vásártartás jogát, mely gazdasági és kereskedelmi központtá emelte a települést.

 

A Rákóczi-szabadságharc idején politikai és hadműveleti központ lett Miskolc, II. Rákóczi Ferenc két alkalommal is (1704 és 1706) itt rendezte be főhadiszállását.

A XVIII. században a szőlőművelés és a kereskedelem mellett az ipar is kezdett föllendülni, amin belül a kézműipar kapott kiemelkedő szerepet.

 

A város addig is fontos közlekedési csomóponti szerepét növelte az, hogy már a XIX. század elején hetente öt gyorskocsi járat indult Budapest felé. A következő jelentős lépés a közlekedés fejlődésében a Debrecen-Miskolc vasútvonal megnyitása volt 1859-ben. Az 1848-1849. évi szabadságharc alatt újra országos jelentőségű szerepe volt városnak, Miskolc volt a szabadságharc alatt "Felső-Magyarország" székvárosa.

 

Trianon után elkezdődött az ország történetének egyik legnagyobb migrációja, az elcsatolt részekből tömegesen menekültek és telepedtek le Miskolcon. A területi változások következtében a megye elvesztette regionális központját, és Kassa szerepét Miskolcnak kellett átvennie.

 

A II. világháború 1944. nyarán érte el a keleti országrészt, június 2-án Miskolcot pusztító bombatámadás érte. A támadás után pedig elkezdődött a miskolci zsidóság gettósítása, mely következtében 15 464 embert hurcoltak el Auschwitzbe.

A szovjet megszállás idején jött létre a város mai képe, amikor is 1945. január 1-jén összevonták az környékbeli településeket: Ómassa, Újmassa,  Lillafüred, Hámor, Diósgyőr, Pereces, Újdiósgyőr, Mindszent, Martin-kertváros (Martintelep), Szirma, Görömböly, Hejőcsaba, Tapolca.

Az 1950-es évek elején Miskolc volt a szocialista nehézipar egyik legnagyobb központja, itt alakult meg először a munkástanács.

 

Ma Miskolc Magyarország harmadik legnépesebb városa, az észak-magyarországi régió közigazgatási, gazdasági, oktatási, tudományos központja, Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye.

Erős turisztikai vonzereje gazdag természeti és történelmi értékekben rejlik, ezek közül is kiemelkedő a termálvíz, melynek fellegvára az Európában is egyedülálló természeti képződményből kialakított miskolctapolcai Barlang- és Gyógyfürdő. A természeti kincsei közül pedig az ország legnagyobb esésű zuhataga, a Lillafüredi vízesés érdemel kiemelt figyelmet.