AENIMA

Boris SIRKA szlovákiai képzőművész kiállítása
A Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum és a Kassa-óvárosi Löffler Béla Múzeum közös kiállítása
Rákóczi-ház
Kurátor: Bán András

Megnyitó: 2011. október 27. csütörtök, 17 óra – Rákóczi-ház
Köszöntőt mond: Peter Tajkov, a kiállítás kurátora és Gazdag József , a Löffler Béla Múzeum igazgatója

Boris Sirka (1981)  egyike  a legjelentősebb szlovákiai fiatal  kortárs képzőművészeknek,  s egyben a Kassai Műszaki Egyetem Képőművészeti Karán a mostani évezred első évtizedében végzett  fiatal tehetségek „erős“ generációjának.
A szerző  AENIMA címen készítette ezt a tárlatot, amelynek bemutatója a kassai Löffler Múzeumban volt 2010-ben.  Egy bizonyos mértékben áttörésnek is számít ennek a kiállításnak az anyaga, hiszen  ezekkel a képekkel jelentősen átlépi az eddigi, többnyire festményekkel fémjelzett munkásságát.  Tulajdonképpen már évek óta megfigyelhető nála, hogy fokozatosan felhagy a lineáris akrillfesztészttel, amellyel nagy sikereket ért el szakma kritikusainál ( a fiatal szlovákiai képzőművészek  Oskár Čepán –díjért zajló megmérettetésben 2004-ben országos döntős volt) és a kommersz szférában is. Az utóbbi pár évben egyre  erőteljesebben és sikeresebben vált a maga nemében tiszta, kolormentes fekete-fehér rajzokra. Változnak a festményei is. Azokon feltűnnek  a víz  és  tus  szervezetlenül viselkedő kombinációján alapuló akvarellmomentumok. Sirka merészen és elszántan arra törekszik, hogy  ne ragadjon le a számára első sikereket hozó képalkotásnál, ne bonyolódjon bele azok árnyékába, hanem új utakat is keressen, találjon, mégha az  a képeihez szokott szemlélőknél némi  sikercsökkenéssel jár is. A tágabb körű publikumnak  egyúttal egy további újdonságával, a kamara jellegű objektumaival és kisplasztikáival is bemutatkozik. Előtérbe helyezi  korábbi vászonképei alakjainak vizsgálatát, megtestesítését. Átvitt értelemben lelket próbál beléjük lehelni – mint ahogy erre utal a kiállítás címe is (a latin aenima kifejezés  lelket jelent).
A szerző tehát az idő múlásával kezdeti munkásságának nem csupán  a formai elveitől távolodott  el, hanem azoktól az inspirációforrásoktól is, amelyek leginkább a deathmetál-,   a videojátékok és a komiksz szubkulturális közegében, környezetében fordulnak elő.  Az utóbbi időszak rajzainak figurái, alakjai komorabbak, univerzálisabb forrásokból  keletkeznek, s ezáltal autentikusabbak .  Sirka munkáinak kifejező ereje a hagyományos kompozíciós formák kontrasztos átalakításában is megnyilvánul, főleg a szépség esztétikai fogalmával párosított női portrék esetében, miközben  ezt a fogalmat a szerző meggyőzően  relativizálja.