Miskolc, a tudásért harcoló város 2016

Míg a város a középkorban a felvidék jelentős kereskedővárosát és a királynék jegyajándékát jelentette, az újkorban a más vallású közösségek befogadójává  vált. A 19. században több mint egy évszázadik a szabad királyi városi címért harcolt, mára az ipar és a tudomány otthona.

A területet a városnak nevet adó Miskolc-nemzetség birtokolta sokáig, de csak az Anjou uralkodók alatt fejlődött várossá, amikor már a helyet a Széchyek birtokolták. A Diósgyőri vár már ekkor a város fölé magasodott, és a legtöbb esetben ez volt a királynék jegyajándéka. A közékor folyamán impozáns jellegét megtartotta, csupán 1526 után kezdett a vár feleslegessé válni, így lassan elkezdett pusztulni. 1962-ben megkezdődött a vár feltárása, később a rekonstruálása. 2014. augusztus 30-án ünnepélyesen átadták a felújított állapotban, s így méltán kapta vissza régi fényét.

Miskolc az újkor folyamán többször esett áldozatul a vonuló seregek gyújtogatásának, és többször dúlt pestisjárvány is. Az eltemetett holtestek helyét először, Csontvárnak, majd Tetemvárnak nevezték, ahova 17. században építette az egyre növekvő református közösség a saját templomát. Ezáltal születhetett meg a Deszkatemplom, amit újraépítettek 1724-ben. 1938-ban rossz állapota miatt lebontották, majd újjáépítették, majd 1997-es felgyújtása után megint újraépítették 1999-ben.
A Rákóczi-szabadságharc után került sor a város életének helyreállítására. A középkorban még ó- és újvárosra osztott település ekkorra vált egységessé. A református betelepülés után a 18. század folyamán jelentős ortodox népesség is érkezett, jelentősen segítve a város kereskedelmi, ipari és kulturális fellendülését. Ennek a sokszínűségnek a szimbóluma a Deszkatemplom.

A város címeréért a város több mint száz éven keresztül folytatott küzdelmet. Miskolc a századok folyamán gazdaságilag virágzott, egyben szenvedett is a jobbágyi terhektől. Az 1848-as szabadságharc, az azt követő politikai megtorlások, majd természeti katasztrófák is akadályozták, hogy a város megkapja a „szabad királyi város” címet, és az azzal járó kiváltságokat. Ezt végül csak 1909-re nyerte el, amikor Ferenc József aláírta kiváltságlevelét, s ezzel a város címert is kapott. Ez több szempontból új, kulturális irányba vitte a város fejlődését: 1921-re már egy főiskolával, 4 középiskolával,2 tanítóképzővel és több iparhoz kötődő tanítóműhellyel rendelkezett. Trinanon után pedig átvette a felvidék közigazgatási központjának szerepét.

Miskolc a II. világháború után nagyipari központtá vált. Főleg az ebből adódó munkalehetőség miatt növekedett a város lélekszáma a betelepülések és a természetes szaporulat következtében is. Számos gyár és kohó magával hozta a további fejlődést: modern lakóépületeket, ipari szakiskolákat, majd 1949-ben megalakult a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem. Ez utóbbi folyamatosan fejlődött, 1952-re pedig kiépült az Egyetemváros. Ma, a Miskolci Egyetemként nevezett felsőoktatási intézmény a város egyik legfontosabb eleme.

szerző: Berkes Márton